Pedig valami normális irománnyal akartam kezdeni az évet, de nem fog sikerülni.

Amikor arra kel az ember, hogy valami nő sipákol pár szobával arrébb, aztán rájön, hogy a nő igazából egy férfi, aki a barátnőjével telefonál, csak azt valahogy ilyen magas negédes hangon kell tennie, akkor eszembe jut, hogy erről beszélni kell. Nem mondom, hogy én párkapcsolati szakértő vagyok, de van pár dolog, amit egyszerűen nem értek meg. Meg amúgy az vagyok még attól, hogy nem mondom. De persze ki nem gondolja magát annak?

Kezdjünk is valami alappal, egy öreg klasszikussal: a féltékenység. Kevés idegesítőbb és egészségtelenebb dolog mérgezhet egy kapcsolatot. Pedig nagyon egyszerű az egész. Ha nem bízol meg eléggé a másikban, akkor ne legyél vele. Kész, ennyi. Ha meg valaki elcsábítja és ott hagy, akkor az nem az ő hibája lesz. De persze jobb máson levezetni a kudarcot. Nagyon sok hiszti, veszekedés és egyéb fejfájás indul ebből az állapotból. Kivel chatelsz facebookon? Ki lájkol ennyit? Miért mész oda? Miért megy oda ő is? Ne menj oda. Oké menj, te dolgod. Nem tényleg, én nem szólok bele, ahogy érzed.

Erről jut eszembe ez a passzív-agresszív viselkedés is baromi alattomos dolog. Ha nem tudsz a másikkal őszinte lenni, akkor kivel? De tényleg. Mondd meg neki nyugodtan, hogy kövéríti a ruha. Az orgazmust sem kell megjátszani, mert akkor azt hiszi jól csinálja. Mond meg mi nem jó, és akkor tanul belőle. Ideális esetben a te javadra.

 

Ha már szóba került, akkor a szex is nagyon fontos. Sőt, az egyik legfontosabb. Ha az rossz és nem is javul, akkor nincs jövője az egésznek. Kell a kémia, törődjünk bele. Ha meg már meguntuk, akkor ne húzzuk egymás idejét, vagy tegyünk ellene. Jó szex nélkül olyan egy kapcsolat, mint a szex orgazmus nélkül. Lehet úgy is, csak nem sok értelme van.

Nem kell állandóan együtt lógni kötelező jelleggel. Csak megunjuk egymást. Inkább legyen kevesebb találkozás, de az ne merüljön ki a közös sorozat heti részénél. Meg amúgy se a kapcsolatunktól várjuk az élet értelmét, meg az összes boldog pillanatot, mert akkor hamar kifulladunk. Egy boldog, kiegyensúlyozott emberrel sokkal jobb lenni, mint valakivel, aki a másik karjaiba menekül a csúnya gonosz világ elől.

El sem tudom mondani, mennyire idegesítőek azok az emberek, akik úgy kezdik az összes kommentet, hogy a párommal múltkor megnéztük a filmet vagy a párommal nem szeretjük. Élőszóban is kiakasztó, és még fokozni is lehet olyanokkal, ha valaki uramnak nevezi a pasiját vagy babámnak, anyunak, asszonynak a nőjét. Persze lehet, hogy ez csak engem idegesít, de engem nagyon.

Ha valaki minden kis apróságból előadást csinál, az is nevetséges. Főleg azért mert általában még rá is játszik és megsértődik dacból. Ezek a kis játszmák szépen lassan ölik meg az egészet. Legyen bennünk egy kis (vagy még annál is több lazaság), mert mégis ki szereti a merev embereket? Még a saját anyjuk sem annyira. Főleg, ha még tudálékos is mellé. Na de kezdünk kicsit eltérni a tárgytól.

Ne legyünk picsák, ne legyünk töketlenek, és főleg ne beszéljünk idegesítő, magas, negédes, tenyérbe mászóan férfiatlan hangon a csajunkkal mert egyfelől felébredek rá, másfelől meg rohadtul kiábrándító.

De főleg, mert felébredek rá.