Ma már bárki, bárhol és bármikor felpattanthat a világhálóra és kedvére szörfözhet. Ez a második otthonunk, egy párhuzamos világ, amiben teljesen máshogy működünk. Mivel nem kell hozzá engedély, bárki jegyet válthat. A baj csak az, hogy néhány embernek nem való ez a közeg.

Az interneten –velem egyetemben- bárki leírhatja a hülyeségét. Bármiről véleményt alkothatunk és akármit állítunk, lesz valahol egy másik írás, ami éppen az ellenkezőjét mondja. Ez nem baj, sőt akár jó dolog is lehet. El kell fogadni, hogy valakinek merőben más az elképzelése egy témáról. El is érkeztünk az első embertípushoz, akinek nem való az internet. Ők azok, akik könnyen felháborodnak. Felháborodnak, hogy ha valaki olyat ír, ami nem egyezik a véleményükkel vagy az értékrendjükkel. Még nagyon keresniük sem kell, minden nap szembe jön velük valami, amiért billentyűzetet ragadhatnak és vadul gépelhetik, hogy az nem úgy van. A legtöbbjük minden témában szakértő, és ezt alá is támasztják pár eltúlzott állítással. A legsúlyosabb eset, ha már az iróniát sem értik és arra is ugranak. Az már tényleg menthetetlen. Pedig az internet nagy részének megvan az a jó tulajdonsága, hogy tele van iróniával. A lényeg, hogy egy értelmes ember, nem háborog az interneten, mert felesleges szélmalomharc. Csak legyint egyet és nem olvassa többet az adott oldalt, többet nem lehet tenni. Nem is érdemes.

 

 

A másik típus, akinek vigyázni kell a hiszékeny fajta. Az internet nagy része hazugság, baromság és olyan kétes állítások halmaza, ami még kétesebb forrásokból táplálkozik. Nem szabad hinni neki. Mindig kétkedni kell és nem hinni el minden okosnak tűnő dolgot. Bár a legtöbbször még okosnak sem kell tűnni, hogy bedőljenek egyesek. Lehet ez egy egyszerű fogyókúrás cikk, vagy valami leleplezés. Esetleg egy összeesküvés-elmélet, amiknek a nagy része tényleg nettó hülyeség, de eléri azt az érzetet, hogy te most be lettél avatva valami nagy titokba. Nem lettél, nehogy elhidd.

A legveszélyesebb mégis az az internetben, hogy észre sem veszed és felemészti az összes idődet. Pótcselekvés lett, és órákat el lehet tölteni rajta úgy, hogy másnap egy percre se emlékezz az egészből. Elhiteti veled, hogy még ezt meg azt meg akarod nézni, pedig semmi szükséged rá. Valahogy mégis bedőlsz neki újra, meg újra. Nem kiegészíti az életed, hanem meghatározza azt. Azt sugallja, hogy nélküle nincs is élet és el sem tudod képzelni régen mivel töltötték az emberek az idejüket. Pedig remekül megvoltak nélküle, biztos forrásból tudom.

Nem kell félreérteni, nem azt mondom, hogy az internet nem egy rohadt jó dolog, mert igazából az. Csak nem tanultuk meg helyén kezelni, hisz ha tényleg csak annyit töltenénk rajta, amennyit érdemes, akkor fele ennyit sem lógnánk itt. Az internet igazából a XXI. század legaddiktívabb drogja.

Persze az a cikk is nettó hülyeség, egy szavát se hidd el.